Arany: Toldi estéje

kel: Arany még 1847-48-ban írja, de a forradalmi hangulathoz és célkitűzésekhez nem illik, csak 1860-ban jelenik meg.
műfaj: elbeszélő költemény
téma: Toldi Miklós életének utolsó szakasza: öregkora, halála, erkölcsi dilemma: hagyomány vagy haladás
cím: a főszereplő neve és utalás  a korára, témajelölő
hangnem: személyes
világképe: Arany számára rendkívül hamar kétségessé válik az az optimizmus, melyet Toldi sugall.
Alapkérdések:
1. a nemzetté vált nép a fejlődés melyik útján járjon? A Toldiban a hős a maga ellentmondásos jellemével is egymaga képviselte  a választ, az öreg Toldi már csak egy lehetséges alternatíva.
2. Toldi szerint meg kell őrizni a nemzeti identitásunkat; a nemzeti önfejlődés és az európai fejlődés kettősségéből az előbbit kell választani.
3. Az udvar szerint akár  anemzeti sajátosságok rovására is  akulturális és erkölcsi modernizációt kell szorgalmazni, ezen az úton a nemzeti jelleg felesleges.
4. Arany az ún. kritikai kiegyenlítődés elvét vallja, sezt Lajos király képviseli  a műben. A nemzeti jelleg és az európai fejlődés és kultúra nem egymást kizáró, hanem egymást felidéző fogalmak.

Arany vélemény - két világszemlélet ütközése:
Lajos király: nagy tervek fűtik, népét civilizálni szeretné; méltó helyet szeretne a magyaroknak  aművelt népek sorában; haladni próbál a korral, hiszen a világ folyton változik
Toldi Miklós: az erkölcsök megromlását látja a modern szellemben; attól tart, hogy  a magyarság elvesztíti nemzeti karakterét; ragaszkodik a nemzeti jelleg megőrzéséhez

Idő: néhány nap
Szereplők: Bence-az öreg Bence fia, Lajos király, T.M., apródok, Gyulafi Lóránt és Bertalan
Cselekmény:
alaphelyzet: T.M. a saját sírját ássa, közben Lajossal "vitázik"  a nemzet sorsáról
bonyodalom: az olasz vitéz szerzi meg a magyar zászlót, T.M.segítségét kérik
kibont.: T.M. megérkezik az udvarba, groteszk látványt nyújt, de legyőzi  a vitézt. Meghallgatásra indul  a királyhoz.
tetőpont: az apródok gúnydalt énekelnek Miklósról, ezért odacsap, 3 apród meghal
megoldás: Toldi menekül, összeroppan. Lajossal beszél a halálos ágyán, aki igazat ad neki, megbékél és megkegyelmez.
stílus: realista
nyelvezet: népies
üzenet: Arany teljes bizalommal tekint  a Toldi megírásakor a várt jövő felé, a Toldi estéjében azokat az ellentmondásokat veteti észre, amelyeket a felemelkedés, a nemzeti polgárosodás, a nemzeti kérdés megoldatlanságának kiéleződése hoz magával. A halott Toldival a költő a maga összhangról szőtt és illúziónak bizonyult ábrándjait is temeti.
verselés: ütemhangsúlyos, négyütemú, 12 szóütagos, magyaros verselés páros rímekkel

Arany és  a szereplők:
-egyik hős oldalára sem áll
-a Toldiban a fiatal Miklóssal szinte teljes egészében azonosul
-a Toldi estéjében távolsátartóan, kritikával szemléli Miklóst
-a jellemábrázolás itt árnyaltabb
-a hősök nem idealizált alakok: Toldi és lajos király sem hibátlan jellem, hirtelen haragból és időnként meggondolatlanul cselekszenek.

  TOLDI

Kel.: az életmű kezdetén megtalált hős, T.M. mint problémahordozó alak végigkíséri  Arany pályáját. 1846-ban a Kisfaludy Társaság hirdetett pályázatot (kitétel: népies forma és tartalom), melyen magyar és történelmi témájú elbeszélő költeménnyel lehetett indulni. Aranyt a  választásában az motiválhatta, hogy Szalonta és környéke Toldi-birtok volt.

1847-ben jelenik meg, Arany hírnevét meghozza

 Előzmény: Ilosvai históriája (ebből írt mottót az énekek elején), Petőfi: János vitéz, homéroszi eposzok (a gyakori epikus hasonlatok ehhez köthetők), a romantika felfogása (az Előhang látomássá bővítésével), Shekespeare: Ahogy tetszik. C. drámája, ahol Olivér, a báty tudatlanságban hagyja öccsét, Orlandót

 Műfaj: elbeszélő költ.

 Cím: témajelölő, a főszereplő vez.neve, mintha azt sugallná ezzel a költő, hogy ez  a név, ősi, tiszta,  a család becsületességének szimbóluma

Hangnem: népies közvetlenség, egyszerű természetesség

 Idő: I. Lajos uralkodása, 9 nap eseményeit dolgozza fel

 Helyszín: Nagyfalu, Buda

Csel-Szerk.: a bűn-bűnhődés motívumára épül

Előkészítés: T.M: özvegy édesanyjával falunk él. Bátyja, György, Nagy Lajos király önző és elpuhult udvaronca, hazalátogat Nagyfaluba. Miklóst lenézi, katonái sértegetik, sőt uruk biztatására dárdával dobálják.

Bonyodalom: amikor Miklós vállát egy dárda eltalálja, egy malomkövet hajít közéjük válaszul. A hirtelen harag akaratlanul is gyilkossá teszi, mert ezzel megöli az egyik katonát.

Kibontakozás: Miklósnak menekülnie kell. Embertpróbáló kalandokba keveredik – farkasokkal küzd, megfékez egy megvadult bikát-, majd Nagy Lajos udvarába érkezik. A haza becsülete veszélybe került, uis egy cseh vitéz sorra legyőzi párbajban a magyar lovagokat, és már nincs, aki kiállna ellene. Arany epizódokat iktat kzbe, mely egy része előre visz, néhány késleltet, a jellemábrázolást segítik.

Tetőpont: Miklós roppant erejével győzedelmeskedik, az életétért könyörgő csehet életben hagyná, de mivel az orvul rátámad, már nem tehet mást, az életét védi.

Megoldás: György sem tétlenkedik ezalatt, a királynál bevádolja öccsét. A király azonban bölcs uralkodó, megbocsát Miklósnak, és Györgyöt elűzi.

Szereplők:

T.M., T.Gy., édeasanyjuk, Bence- Miklós hű szolgálója, Lajos király, Laczfy nádor

 Mikós:

-történelmi személy, mitikus tulajdonságokkal felruházva

-eszményi népi hős, meseszerű alak

-értékes tulajdonságai révén a magyarság példaképe, nemzeti jellem

-rendkívüli testi erő lakozik benne

-becsületes

-érzelmi melegség, őszinteség, erkölcsi tisztaság jell.

-a paraszt- és nemesember vonásai keverednek benen: földesúri büszkeség és jobbágyi megalázottság

-hatalmas lelkierő lakozik benne

-megbocsátó

-egyetlen hibája: hirtelen haragja (mindhárom részben dühe miatt esik bűnbe)

 Kif.eszk: természetes beszéd, népi kifejezése, dialógusok, álom-allegória, hasonlatok, metaforák, megszem.

 Verselés: ütemhangsúlyos, felező 12-es

 Rímek: páros, aabb…

 Üzenet: az egyszerűá ember is értékes, aki szerint meg kell őrizni önmagunkat, nemzeti értékeinket, mert különben elpusztul az emberiség. A Toldi estéjében Lajos király szerint az idő hald, a történelem változást követel.

 Stílusa: realista

 Nyelvezet: népies

Arany: Ősszel

kel: 1850.
műfaj: elégico-óda
cím: időhatározó, témajelölő
téma: két ellentétes világ: Homérosz és Osszián világa; ha a nép halott, nincs szükség költészetre sem.
A homéroszi világ jell.: harmónia, görögös teljesség, felszabdult derű
Osszián világának jell: a legyőzött, bolgodtalan, északi nép énekese az elesett daliák hős szerelmét idézi.
Szerk: tudatos, szimmetrikus szerk
I. rész: 1-5.vsz: a homéroszi világot idézi, a reformkori reményekre utal
II.rész: Osszián világa: halálhangulat

1. és 6. vsz. jelen
2.és 5. vsz.: múlt
7.- és 10.vsz múlt

üzenet: a jelen képe: kihalt természet egyhangúsága, negatív festéssel, amit Osszián borongós vidékéhez hasonlít. Mindneütt csak pusztulás, halottak néznek még az égből is.

kif.eszk: ism, kérdések, felkiáltások, töredékesség, elhallgatás, szünet, refrén, has., megszem., halm.
motívum: ősz
stílus: romantikus

Arany: Letészem a lantot

kel.: 185-ben a Világos előtti elégikus hangnem egyenes folytatása. Abból az elhatározásból született, hoigy Arany abba akarta hagyni a versírást. Alapélmény: Világos után csalódott, reményvesztett.

műfaj: elégico-óda
típus: idő - és értékszembesítő vers
cím: tárgyas szószerkezet, a vers kezdő sora, témajelölő
téma: két korszakot, két lelkiállapotot állít szembe egymással: a sivár jelent és az értékgazgad múltta. A jelenből visszatekintve mutatja be.
hangnem: emelkedett, elégikus
hangulat: fájdalmas, lemondó
motívum: a lant, a költészet ősi szimbóluma (párhuzam: Petőfi: A XIX. sz. költői c. versével vagy Vörösmarty: Előszó)
szerk: keretes, az első és az utolsó vesz. uúgy kezdődik, tartalmában ahsonló,  amódosított refrén a befejezettséget fejezi ki
I. rész: 1. vsz. jelen- a költő csüggedten visszatekint. Van-e értelme  a szab.harc bukása zutáni költészetnek.
II. rész. 2-5.vsz. a múlt. a jelennel való szembeállítása. (értékszembesítés)
a múlt: reformokori lekesedés, értékgazdagság, tavasz-nyár képei, ifjúság, Petőfi erőt adó alakja, közös munka, bizakodás a jövőben
teljességélmény
a jelen: értékszegénység, sivárság, öregség, Petőfi elvesztése, magány, remnényvesztés, hiányélmény

III. rész: 6-7. vsz: jelen- céltalan, értelmetlen  a dal. A költészet haldoklása=  a nemzet halála. (= fa halálának metaforája). A költő kiábrándult, megkérdőjelezi saját művészi hitvallását (ars poetica)
A refrén szerepe: minden vsz. 7-8. sora a refrén szerepét tölti be. Ez felkiáltás, de tartalmi szempontból költői  kérdés. Jelentése: odavan a fiatalság.
kif.eszk.: matafora, jelző, kérdések, megszem., ismétlés, refrén, halmozás, hasonlat
stílus: romantikus
üzenet: Arany feleslegesnek érzi magát és költészetét. Ha  a nemzet halott, nincs kinek énekelni. A vers alapélménye a kiábrándulás, a múlt visszahozhattalanságának felismerése, katasztrófaélmény.

Kiskunság

kel.: 1848. máj-jún., Pest.
Nemcsak  aszülőföldje, hanem politikai reményei is ide, a Kiskunsághoz kapcsolták, hiszen Szabadszálláson kívánt fellépni a képviselőválasztáskor. Ekkor még nem sejthette a rövid idő múlva bekövetkező kurdarcot. hangulat: várakozó bizakodás, optimista derű lengi át az egész költeményt.
címe: témamegjelelő
műfaj: tájleíró vers.
Szerk: Kiváltó oka nem a közvetlen szemlélődés, élmény, hanem a nagyvárosban feltörő emlék képek;  a vers végén a forgó lapátok a jövő bizopnytalanságát, nyitottságát fejezik ki
 a napszakok változásából következtethetünk arra, hogy a térbeli haladás párhuzamos az idő haladásával ( Egy forró nyárközépi napon, kora délelőtt a puszta egy meghatározott pontjáról indul el a szemlélet a város felé, s mire a szélmalmok alá ér, már beesteledik. ); hol részletezve, hol nagyvonalúan mutatja be  a tájjeleneteket
 Üzenet:  Petőfi az összes tájversében a haza szépségére hívja fel a figyelmet. Ha már egy ilyen szép hazánk van, akkor tenni is kéne valamit a felvirágzása érdekében - ezt sugallja. A hazáért akár az életünket fel kell áldoznunk.

Ítélet

kel.:  1847 áprilisában keletkezett, kevesebb, mint egy évvel az 1848 - 49-es forradalom és szabadságharc előtt. Petőfi harmadik pályaszakaszát jól jellemzi ez a költemény.
műfaja: rapszódia
típus:  forradalmi látomásvers, a sorok rímtelen hexameterek.
cím: témajelölő
hangnem: emelkedett, magasztos, szélsőséges
stílus: romantikus
Szerk., kif.eszk: A mű szerkezetileg három egységre tagolható.
Az első egység (s a vers) a költemény egyetlen kérdő mondatával indul. A szerkezeti rész allegorikus, végigvonul rajta a világtörténelmet vérfolyammal azonosító metafora. A folyam “ködbevesző szikláibul a hajdannak” ered, senki nem emlékszik rá, hogy hogyan kezdődött a békétlenség. A vérfolyam a jelenben is folyik – írja a költő, s nem is lesz vége egyhamar. A költő előrevetíti, sejteti e vészt a természeti fogalmakat használó első részben, amely a hetedik sorig tart.
A második egységben megjelenik a költőideál újszerűsége, a költő-próféta (“Rettenetes napokat látok közeledni.”). A jelenlegi béke leírására Petőfi igen érzékletes természeti képeket használ: “Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána / A földrendítő mennydörgést szokta előzni.” A földrendítő egy egyedi szóösszetétel, a költő ezzel is érzékelteti a mennydörgés nagyságát. A következő sorokban a jövendőhöz szól a költő egyes szám második személyben. A költői képek egyeztetésével tökéletes a hatás: a fátyol is hangsúlyozza azt a sejtelmességet, amely később kimondva jelenik meg: “meggyujtván a sejtés tündéri tüzét”, a képet egy alliteráció is erősíti.  Petőfi a jövőt egy kontraszttal jellemzi, ami érzelmi ambivalenciát tükröz az elkövetkező történésekkel szemben: “Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta, / Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök / És örülök szilajan”. Az ezt követő sorokban a háború istenét említi a költő, aki “páncélját s kardját markába szorítván” hívja végső, mindent eldöntő csatára a világ népeit. Ez a kép mitologikus, a háború istene a görög mitológiában Árész (a római mitológiában Mars), akinek attribútumai a kard és a pajzs.
A végső csata után két nemzet fog elkülönülni, ezek nem származás, hanem erkölcsi érték alapján fognak összetevődni: “A jók s a gonoszak.” Az eddig mindig vesztes jó akkor győzni fog, de a végső győzelem ára a vértenger. Az egyszavas mondat (“Mindegy.”) törést jelent a vers menetében a többsoros mondatok után, ez váltást, változást érzékeltet, s egyben a második egység szerkezeti határa is.
A harmadik egység némileg ellentétet alkot a második egységgel, hiszen itt biblikus képekkel találkozhatunk a második egység mitologikus képeivel szemben. A harmadik rész (utolsó négy és fél sor) az apokalipszis képeit tárja elénk: “Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet, / Az örök üdvesség.” A költő megfogalmazza: nem kell a békéért a mennybe mennünk, hanem maga a menny fog a földre szállni, tehát igen bizakodó a vers zárása.
üzenet:  jól példázza Petőfi Sándor világnézetét, a teleologikus történelemszemléletet, miszerint az emberiség az általános boldogság felé halad, és ennek eléréséhez az eszközünk az egyéni és nemzeti szabadság.
várt és remélt szabadság gondolatköréhez kapcsolódik Az ítélet című költemény is
- hexameteres forma
- egész versen egy metafora vonul végig: az emberiség története
- saját történelmi szemléletét fejezi ki a vers
- a cím keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére utal
- ebben a versben kevesebb a személyes átéltség, inkább közlő, magyarázó jellegű
- a múlt tanulmányozásából következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok folyamata. Majd a jelenre vetett pillantás után a nem is távolinak vél jövőbe néz, s megjósolja az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely megold minden társadalmi problémát, s utána megvalósulhat a földi menny
- a jövőbe tekintéssel próféta szertartásos szerepét ölti magára
- forradalom előtti optimista hit, mely szerint egy csapásra megváltozhat a világ,
beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai

Az ítélet - a várt és remélt szabadság gondolatköréhez kapcsolódik Az ítélet című költemény is
- hexameteres forma
- egész versen egy metafora vonul végig: az emberiség története
- saját történelmi szemléletét fejezi ki a vers
- a cím keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére utal
- ebben a versben kevesebb a személyes átéltség, inkább közlő, magyarázó jellegű
- a múlt tanulmányozásából következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok folyamata. Majd a jelenre vetett pillantás után a nem is távolinak vél jövőbe néz, s megjósolja az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely megold minden társadalmi problémát, s utána megvalósulhat a földi menny
- a jövőbe tekintéssel próféta szertartásos szerepét ölti magára
- forradalom előtti optimista hit, mely szerint egy csapásra megváltozhat a világ,
beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai

Forrás: magyar irodalom érettségi tételek | Érettségi

Egy gondolat bánt engemet...

Kel.:1846 vége, szilveszteri vers. A vers keletkezésekor a világ nagy változások előtt áll.
műfaj: rapszódia
típus: forradalmi látomásvers
téma: a megsejtett és várt világforradalom víziója jelenik meg a versben.
cím: a vers első sora, témajelölő
hangnem:emelkedett, magasztos
szerk: 1-12. sor: bevezető rész. Az első sor és  a cím egyezése nyomatékosít. A vers a passzív, lassú, hétköznapi halál lehetőségének bemutatásával indul a cselekvő, intenzív, hirtelen halállal szemben. Petőfi elutasítja a hétköznapi halált, a vágyott, hősi halált szeretné.
13-31. sor: a hegyi táj eltűnik, a képzeletbeli alföldi sík vidék jelenik meg, melyen az egész föld, a világ minden rabszolga-népe elfér. Az elnyomott népek megütköznek a zsarnoksággal. Ebben  a csatában, amely a világszabadságért folyik, szeretne elveszni a költő. Az áhított halál: szent célért hősi halál.A szemléletesség eredménye: látjuk és halljuk is egyszerre a csatát.
31-36.sor: a versszárlat, a temetés látomásos képe jelenik meg: a névtelen hősöket közös sírba temetik el. Az utókor kegyelettel ápolja az elesett hősök emlékeit.
motívumok: világszabadság, halál, hervadó virág, gyertyaszál, fa, kőszirt
kifeszk.: hasonlat, ismétlés, párhuzam, felszólítás (tiltó és igenlő is), fokozás, erőteljes színek: fekete-piros, erőteljes hangok: harsogás, mennydörgés
üzenet: a világszabadságért kibontakozó küzdelemben Petőfi részt akart venni, kijelölte  a feladatát: a hősi harcot és a halált választja.
stílus: romantikus

Petőfi Sándor: A XIX. század költői

Kel: 1847, Pest
Műfaj: ars poetica
Típus: érvelő vers
Téma: újfajta művészi hitvallás hirdetése = Petőfi azonosul a költői apostol szereppel
Cím: témam.
A költő feladata Petőfi szerint:
a) a költő vezér, lángoszlop, aki új eszmét hirdet, forradalmi célokért küzd egy közösség élén
b) az Ígéret földjére (Kánanán) vezeti a népét = jobb élet, szabadság
c) a művész szerepét romantikusan értelmezi
Motívumok: puszta, lángoszlop, lant, próféta, Mózes, Kánaán, Bőség kosara, jog asztala, szellem napvilága
Hangulat: felfokozott, lenduletes, sodró, dühös, türelmetlen-türelemes
Stílus: klassz., rom.
Kif. eszk: ?, felszólító módú idég, hasonlatok, megszem.
Szerk.:
1.vsz: a lírai én felvázolja jelen helyzetét: felelőségteljes költőre van szüksége a világnak, hangsúlyozza a feladat nehézségét
2.vsz. bibliai hasonlatok a jelen költőinek helyzetére : lángoszloppá, vezéregyéniséggé kell válniuk
3.vsz: a beszélő személye nem jelölt: a néppel együtt kell indulni
4.vsz: a hamis próféták (a fennálló rendet elfogadók) leleplezése, megátkozása
5. vsz.  a Kánaán leírása: a jogi egyenlőség, az anyagi javak és a tudás megszerezhetősége
6.vsz: kérdéssel indul, majd  a jövő képeit mutatja. Az nem hozza még el a várva várt állapotot, de a remény feladását a költő elveti, és küzdelemre szólít fel. Záró kép: egy temetés képe.