Arany: Toldi estéje

kel: Arany még 1847-48-ban írja, de a forradalmi hangulathoz és célkitűzésekhez nem illik, csak 1860-ban jelenik meg.
műfaj: elbeszélő költemény
téma: Toldi Miklós életének utolsó szakasza: öregkora, halála, erkölcsi dilemma: hagyomány vagy haladás
cím: a főszereplő neve és utalás  a korára, témajelölő
hangnem: személyes
világképe: Arany számára rendkívül hamar kétségessé válik az az optimizmus, melyet Toldi sugall.
Alapkérdések:
1. a nemzetté vált nép a fejlődés melyik útján járjon? A Toldiban a hős a maga ellentmondásos jellemével is egymaga képviselte  a választ, az öreg Toldi már csak egy lehetséges alternatíva.
2. Toldi szerint meg kell őrizni a nemzeti identitásunkat; a nemzeti önfejlődés és az európai fejlődés kettősségéből az előbbit kell választani.
3. Az udvar szerint akár  anemzeti sajátosságok rovására is  akulturális és erkölcsi modernizációt kell szorgalmazni, ezen az úton a nemzeti jelleg felesleges.
4. Arany az ún. kritikai kiegyenlítődés elvét vallja, sezt Lajos király képviseli  a műben. A nemzeti jelleg és az európai fejlődés és kultúra nem egymást kizáró, hanem egymást felidéző fogalmak.

Arany vélemény - két világszemlélet ütközése:
Lajos király: nagy tervek fűtik, népét civilizálni szeretné; méltó helyet szeretne a magyaroknak  aművelt népek sorában; haladni próbál a korral, hiszen a világ folyton változik
Toldi Miklós: az erkölcsök megromlását látja a modern szellemben; attól tart, hogy  a magyarság elvesztíti nemzeti karakterét; ragaszkodik a nemzeti jelleg megőrzéséhez

Idő: néhány nap
Szereplők: Bence-az öreg Bence fia, Lajos király, T.M., apródok, Gyulafi Lóránt és Bertalan
Cselekmény:
alaphelyzet: T.M. a saját sírját ássa, közben Lajossal "vitázik"  a nemzet sorsáról
bonyodalom: az olasz vitéz szerzi meg a magyar zászlót, T.M.segítségét kérik
kibont.: T.M. megérkezik az udvarba, groteszk látványt nyújt, de legyőzi  a vitézt. Meghallgatásra indul  a királyhoz.
tetőpont: az apródok gúnydalt énekelnek Miklósról, ezért odacsap, 3 apród meghal
megoldás: Toldi menekül, összeroppan. Lajossal beszél a halálos ágyán, aki igazat ad neki, megbékél és megkegyelmez.
stílus: realista
nyelvezet: népies
üzenet: Arany teljes bizalommal tekint  a Toldi megírásakor a várt jövő felé, a Toldi estéjében azokat az ellentmondásokat veteti észre, amelyeket a felemelkedés, a nemzeti polgárosodás, a nemzeti kérdés megoldatlanságának kiéleződése hoz magával. A halott Toldival a költő a maga összhangról szőtt és illúziónak bizonyult ábrándjait is temeti.
verselés: ütemhangsúlyos, négyütemú, 12 szóütagos, magyaros verselés páros rímekkel

Arany és  a szereplők:
-egyik hős oldalára sem áll
-a Toldiban a fiatal Miklóssal szinte teljes egészében azonosul
-a Toldi estéjében távolsátartóan, kritikával szemléli Miklóst
-a jellemábrázolás itt árnyaltabb
-a hősök nem idealizált alakok: Toldi és lajos király sem hibátlan jellem, hirtelen haragból és időnként meggondolatlanul cselekszenek.

  TOLDI

Kel.: az életmű kezdetén megtalált hős, T.M. mint problémahordozó alak végigkíséri  Arany pályáját. 1846-ban a Kisfaludy Társaság hirdetett pályázatot (kitétel: népies forma és tartalom), melyen magyar és történelmi témájú elbeszélő költeménnyel lehetett indulni. Aranyt a  választásában az motiválhatta, hogy Szalonta és környéke Toldi-birtok volt.

1847-ben jelenik meg, Arany hírnevét meghozza

 Előzmény: Ilosvai históriája (ebből írt mottót az énekek elején), Petőfi: János vitéz, homéroszi eposzok (a gyakori epikus hasonlatok ehhez köthetők), a romantika felfogása (az Előhang látomássá bővítésével), Shekespeare: Ahogy tetszik. C. drámája, ahol Olivér, a báty tudatlanságban hagyja öccsét, Orlandót

 Műfaj: elbeszélő költ.

 Cím: témajelölő, a főszereplő vez.neve, mintha azt sugallná ezzel a költő, hogy ez  a név, ősi, tiszta,  a család becsületességének szimbóluma

Hangnem: népies közvetlenség, egyszerű természetesség

 Idő: I. Lajos uralkodása, 9 nap eseményeit dolgozza fel

 Helyszín: Nagyfalu, Buda

Csel-Szerk.: a bűn-bűnhődés motívumára épül

Előkészítés: T.M: özvegy édesanyjával falunk él. Bátyja, György, Nagy Lajos király önző és elpuhult udvaronca, hazalátogat Nagyfaluba. Miklóst lenézi, katonái sértegetik, sőt uruk biztatására dárdával dobálják.

Bonyodalom: amikor Miklós vállát egy dárda eltalálja, egy malomkövet hajít közéjük válaszul. A hirtelen harag akaratlanul is gyilkossá teszi, mert ezzel megöli az egyik katonát.

Kibontakozás: Miklósnak menekülnie kell. Embertpróbáló kalandokba keveredik – farkasokkal küzd, megfékez egy megvadult bikát-, majd Nagy Lajos udvarába érkezik. A haza becsülete veszélybe került, uis egy cseh vitéz sorra legyőzi párbajban a magyar lovagokat, és már nincs, aki kiállna ellene. Arany epizódokat iktat kzbe, mely egy része előre visz, néhány késleltet, a jellemábrázolást segítik.

Tetőpont: Miklós roppant erejével győzedelmeskedik, az életétért könyörgő csehet életben hagyná, de mivel az orvul rátámad, már nem tehet mást, az életét védi.

Megoldás: György sem tétlenkedik ezalatt, a királynál bevádolja öccsét. A király azonban bölcs uralkodó, megbocsát Miklósnak, és Györgyöt elűzi.

Szereplők:

T.M., T.Gy., édeasanyjuk, Bence- Miklós hű szolgálója, Lajos király, Laczfy nádor

 Mikós:

-történelmi személy, mitikus tulajdonságokkal felruházva

-eszményi népi hős, meseszerű alak

-értékes tulajdonságai révén a magyarság példaképe, nemzeti jellem

-rendkívüli testi erő lakozik benne

-becsületes

-érzelmi melegség, őszinteség, erkölcsi tisztaság jell.

-a paraszt- és nemesember vonásai keverednek benen: földesúri büszkeség és jobbágyi megalázottság

-hatalmas lelkierő lakozik benne

-megbocsátó

-egyetlen hibája: hirtelen haragja (mindhárom részben dühe miatt esik bűnbe)

 Kif.eszk: természetes beszéd, népi kifejezése, dialógusok, álom-allegória, hasonlatok, metaforák, megszem.

 Verselés: ütemhangsúlyos, felező 12-es

 Rímek: páros, aabb…

 Üzenet: az egyszerűá ember is értékes, aki szerint meg kell őrizni önmagunkat, nemzeti értékeinket, mert különben elpusztul az emberiség. A Toldi estéjében Lajos király szerint az idő hald, a történelem változást követel.

 Stílusa: realista

 Nyelvezet: népies