Arany: Letészem a lantot

kel.: 185-ben a Világos előtti elégikus hangnem egyenes folytatása. Abból az elhatározásból született, hoigy Arany abba akarta hagyni a versírást. Alapélmény: Világos után csalódott, reményvesztett.

műfaj: elégico-óda
típus: idő - és értékszembesítő vers
cím: tárgyas szószerkezet, a vers kezdő sora, témajelölő
téma: két korszakot, két lelkiállapotot állít szembe egymással: a sivár jelent és az értékgazgad múltta. A jelenből visszatekintve mutatja be.
hangnem: emelkedett, elégikus
hangulat: fájdalmas, lemondó
motívum: a lant, a költészet ősi szimbóluma (párhuzam: Petőfi: A XIX. sz. költői c. versével vagy Vörösmarty: Előszó)
szerk: keretes, az első és az utolsó vesz. uúgy kezdődik, tartalmában ahsonló,  amódosított refrén a befejezettséget fejezi ki
I. rész: 1. vsz. jelen- a költő csüggedten visszatekint. Van-e értelme  a szab.harc bukása zutáni költészetnek.
II. rész. 2-5.vsz. a múlt. a jelennel való szembeállítása. (értékszembesítés)
a múlt: reformokori lekesedés, értékgazdagság, tavasz-nyár képei, ifjúság, Petőfi erőt adó alakja, közös munka, bizakodás a jövőben
teljességélmény
a jelen: értékszegénység, sivárság, öregség, Petőfi elvesztése, magány, remnényvesztés, hiányélmény

III. rész: 6-7. vsz: jelen- céltalan, értelmetlen  a dal. A költészet haldoklása=  a nemzet halála. (= fa halálának metaforája). A költő kiábrándult, megkérdőjelezi saját művészi hitvallását (ars poetica)
A refrén szerepe: minden vsz. 7-8. sora a refrén szerepét tölti be. Ez felkiáltás, de tartalmi szempontból költői  kérdés. Jelentése: odavan a fiatalság.
kif.eszk.: matafora, jelző, kérdések, megszem., ismétlés, refrén, halmozás, hasonlat
stílus: romantikus
üzenet: Arany feleslegesnek érzi magát és költészetét. Ha  a nemzet halott, nincs kinek énekelni. A vers alapélménye a kiábrándulás, a múlt visszahozhattalanságának felismerése, katasztrófaélmény.