A puszta, télen

kel.: 1848 jan., Pest
műfaj: tájleíró költemény
téma: Petőfi az őt körülvevő világ benyomásaira akar a versben visszahangot adni.
cím: téma- és helyszínjelölő
motívumok: tél, ősz, nyár, puszta, befagyott tenger, istálló, nap, béres, alkonyat, szelek, viharok...
szerk:
1-2. sz.: a tél a teljes hiány világaként jelenik meg
3-6. vsz.: az emberi és az állati világ helyszíneit veszi sorra, negatív tájfestést alkalmaz: üresek, hallgatnak, senki nem fordul feléjük. Ami pozitívum: az a múlttal szemben jelenik meg: a múlt szabadabb, életerős.
7. vsz.: élet csak alevegőben van, a szelek nyargalnak, birkóznak.
8-9.vsz: az alkonyat köde az élet maradványait is eltakarja: égi szállására siet az üldözött, űzött, fenyegetett élet, s a nap királyként hanyatlik le  alátóhatáron. Ezzel eltűnnek az élet utolsó maradványai is.

kif. eszk.: felkiáltás, tagadószók, hangtalanságot kifejező igék, megszemélyesítések, hasonlatok, metafora
stílus: realista
üzenet: a költő megmutatja a csodált téli alföldi világot. Nem kíván ennél többet, hagyja, hogy az olvasó az ő szemén keresztül lássa meg a tájat.