Tehát, amit szeretnék: írjatok ehhez a meséhez folytatást és befejezést. A terjedelmet nem határozom meg, a lényeg, hogy figyeljetek arra, kerek, lezárt történet váljék belőle
A fa titkos szíve
Történt egyszer valahol Afrikában egy tikkasztóan meleg napon. A nyúl élelem után kutatott, de az iszonyatos forróságot érezvén, hamarosan csak az járt az eszében, milyen jó lenne egy kis árnyék.
A távolban meglátott egy hatalmas öreg mangó fát. A fa terebélyes lombja alatt csodaszép árnyékos mező terült el. A nyúl odafutott a mangófa árnyékának széléhez és udvariasan engedélyt kért, hogy élvezhesse a hűs árnyékot. A fa azt válaszolta: Természetesen barátom. A nyúl lehuppant az árnyékban és így szólt: Ó, Kedves Öreg Fa, hálásan köszönöm az árnyékod, ez az amire éppen szükségem van. Ebben a pillanatban a hatalmas mangófa levelei örömmel rezdültek meg és a lombozatból lepottyant egy óriási érett mangó. A nyúl hálásan megköszönte azt.
Egyszercsak érzi a nyúl, hogy nagyon viszket a háta. Kedves Öreg Fa! - szólalt meg ismét. Lennél olyan jó és megengednéd, hogy a törzsedhez dörzsöljem a hátamat, mert iszonyúan viszket. A fa levelei, mintha ismét mosolyra fakadtak volna és a fa így válaszolt: Természetesen kedvesem. A nyúl ismét hálásan megköszönte.
A fa kis idő múlva megszólalt: Nyulacska, Te vagy az első teremtmény, aki ilyen tisztelettel és megbecsüléssel fordultál hozzám. Viszonzásul szeretnék neked megmutatni valamit. Felfedem előtted szívem titkát, ha kívánod. Csak azt kérem, ne nyúlj semmihez, és ne végy el semmit. Természetesen örömest megnézem és köszönöm neked - válaszolta a nyúl, miközben a farka remegett az izgalomtól és várakozástól. Hirtelen egy nyílás tárult fel a fa törzsén, mely nőttön-nőtt és végül két ajtó tárult fel a nyúl előtt.
Alighogy belépett és megpillantotta a csodálatos kertet, melyhez hasonlót még életében nem látott, földbe gyökerezett a lába a csodálkozástól. Ragyogó lágy fény világított meg mindent. Egy patakocska folyt keresztül a kerten és annak medrében csillogtak az arany és ezüst gyöngyszemek, drágakövek, gyűrűk. A fákon varázslatos gyümölcsök kínálták magukat és a kincsektől roskadozó bokrok ezer színben pompáztak. A nyúl szerette volna megérinteni azokat, de nem tette. Leült a fűre és magába szívta a fa titkos szívének varázslatos szépségét. Mindenből békésség és nyugalom áradt.
Végül a fa megszólalt: Barátom, Te megmutattad nekem, hogy képes vagy megtartani a szavad, ezért szeretnélek megajándékozni. Válassz kincseimből valamit, ami tetszik. A nyúl örömében ide-oda ugrándozott, majd egy egyszerű arany gyűrűt választott és ráhúzta a farkára. Megköszönt mindent a fának és elment, megígérve, hogy soha senkinek nem beszél arról, amit látott.
Hazafelé menet az úton lesben állt a hiéna és meglátta a nyúl farkán a csillogó aranygyűrűt. Megfenyegette, ha nem mondja el, honnan szerezte azt, megöli. A nyúl féltette az életét és elárulta a hiénának, hogyan jutott a gyűrűhöz. A következő napon a hiéna elment a fához és képmutató udvariassággal kérte, hogy leülhessen az árnyékba, ehessen gyümölcsöt és hátát a fa törzséhez dörzsölhesse. Végül a fa megengedte, hogy megnézze a szívét, ha megígéri, hogy nem nyúl semmihez.
A hiéna, amint belépett, azonnal mohón evett a fák gyümölcseiből és teletömte annyi kinccsel a hátizsákját, amennyi csak belefért. A fény egyszer csak halványodott a fa belsejében és az ajtók kezdtek becsukódni. A hiéna képtelen volt menekülni nehéz zsákmányával, ezért mindent elszórva futott az ajtó felé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése